Mi lehetne emberibb annál, hogy szeretsz és szeretnek?

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá lesz.

A szeretet bátorság, és nagyobb bátorságra van szükség ahhoz, hogy valakinek azt mondjuk, hogy „szeretlek”, mint arcul ütni.

Az egyénnek csak abban a mértékben van hatalma, amilyen mértékben megszűnik egyén lenni.

Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.

Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.