A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.

Nem elég utolsónak lenni ahhoz, hogy egyszer elsők legyünk.

Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni – de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.

Minél inkább megalázkodsz, annál inkább nem tekintenek semmibe.

Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.

Ne a tükröd okold, ha a képed ferde.

Szív ügyében, szerelemben, tanácsot se ne kérj, se ne adj.

Etess galambokat, kacsákat.