Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.

Az élet nemcsak arra való, hogy dolgozzunk; néha élni is kell.

Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.

Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.

Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható.

Mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály, én befalaztam, de nem romboltam le.

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.