Ma megpróbáltam mosolyogni a főnökömre. Azt hitte, hogy fáj valamim.
Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.
A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
Nem mintha nem hinnék a kortárs irodalomban, de nem akarom olyan könyvekre fecsérelni a drága időmet, amelyek még nem estek át az idő próbáján.
Attól fél, hogy elhagyom őt. Persze honnan tudhatná, hogy elképzelni sem tudom az életemet nélküle?