Miért keresünk mindig valamit, amitől különlegesnek érezhetjük magunkat?
Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.
Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.
Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.