A valóságon túl álmok vannak, és mindenki bennük él tovább.

Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!

Nem számolom a felüléseket, én csak akkor kezdem el számolni, amikor már fáj, amikor már nem bírom tovább, (…) mert ez az, ami igazán számít. Ez tesz téged bajnokká.

A végkifejlet igazolja a cselekményt.

Aki bőségesen szeret, az bőségesen él.

A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.