Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.

Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.

Az embernek mindene meglehet az Életben, amit akar, feltéve, hogy pontosan tudja, mit akar és miért akarja.

Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.

Az ész gyakran még alszik, mikor a szív már mindent tud, mindent látott, mindent érez.

Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.

A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében…