Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.

Sétálj egyet.

Azt mondják, az emberek a valóság elől szoktak a könyvekbe menekülni.

A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Nem elég, hogy a jelek szerint állandó bérlete van a szívemhez, még a tudatalattimba is befészkelte magát.

Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?