
A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.
Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.
Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is.
Magányos lehet az ember, ha csak az üres, sötét ház várja, hogy üdvözölje.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
Álmainkat előbb hosszasan és alaposan át kell gondolnunk, majd ha minden tényezőt mérlegeltünk, nekivághatunk a megvalósításnak.