Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.

A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.

A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.

Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával, és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.

Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.

Egyél lassabban.