Iskolában kérdezték, ki szereti a matekot, de senki sem emelte fel a kezét.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.
Keress értelmet ott, ahol találni is lehet.
A szokottnál is több törődésre van szükséged.
Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.