A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.

Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. (…) Soha ne feledd: szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.

Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem… tovább már nem bírnék meglenni nélküle.

A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.

Soha ne becsüld alá a tiszteletre méltó nők erejét.

A megoldás kösse le a figyelmét, ne pedig a hibák.