Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.

Elhull a virág, eliramlik az élet.

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.

Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.