Egybeszürték a levet.
Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.
A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.
Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.
Ami eltörött, legyen az csont, szív vagy barátság, összeragasztható, de tökéletesen soha nem lehet helyrehozni.
Egyetlen nézeteltérés sem éri meg az idegeskedést.
Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.
A jókedv e világon átmentünkben a legnagyobb adomány, és mindegy, hogyan jut hozzá az ember.