Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. Van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is.

A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.

Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.

Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.

Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.