Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.

Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.

Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.

Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson.

A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.

Tudtátok, hogy a szív két dobbanás között pihen – és akkor a legsebezhetőbb?

A csoda csakis azé, aki hisz benne.

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.