Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok.

Remény nélkül az ember megszűnik létezni.

Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.

Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.

A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

Tudom, hogy az első, akit megcsókoltam, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolok meg.

Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.