Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.

A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.

Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.

Ha a verebek vagy a tyúkok a porban fürdenek, eső lesz.

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.

Az ember azt utálja legjobban a másikban, amit önmagában se szeret.