A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik.

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.

Az őrültek nagyon ritkán kérdezik meg maguktól, hogy megőrültek-e.

A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.