
A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.
Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek, amelybe tartoznak.
A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.