A székely köznép ruházata a következõkbõl állt:

A harisnya, testhez álló, bokáig érõ posztó nadrág szártekerõvel, amelybõl kitelik a talpika vagy talpalló is; felül korcos és esetleg hátul szegve, elõl ellenzõje van, ugyancsak elõl és oldalt zsinórozással (az elõzsinórozás neve nyolcas korc); zseb nincs rajta, csak újabban.

Posztó-ujjas, zeke-ujjas, vagy kaput, rövid csípõn alul alig érõ kabát, harisnya posztóból; gallérja, ujjvégei és gomblyukai s gyakran kék vagy zöld posztóval vannak szegve. Ehez hasonló ujjas kabát szegetlenül szõttesbõl is készül s ezt, mint a vászonból készült firiskót, a munkásnép nyáron használja és dukki-nak (dugd ki) is hívják, ekkor azonban ujjatlan.

A zeke, – posztóból készült, hosszú, bokáig érõ felsõ kabát – galléros, hátul felvágott, gallérján szélein és ujjvégein szegve: fekete, kék, vagy zöld posztóval. Ha ez hátul derékban összekapcsolóval és csukjával is el van látva, bán-bán zekének (Bánk-bán) hívják.

A cedele, a legegyszerûbb felsõ kabát, lehetõleg még az ujjak egy részével is egybõl szabva, lehajló gallérja nincs, valamint felvágása, csuklyája és derékösszehúzója sincs, az ujjak rendesen a váll alatt toldottak, zsinór összekapcsolókkal. E felsõ kabát térden alul le a bokáig is érhet. A cedele fõleg Csikban és Háromszéken, az ú. n. «felvidék»-en a leghasználatosabb.

A lájbi, – amely rendesen kék vagy fekete posztóból, vagy szõttesbõl készül, zsinórozás és fényes gombozás nélkül, – nyakig felgombolható.

Téli ruházatok még a bõrös lájbi s vagyonosabbaknál a bõrös ujjas és bõrös bundika.

A kalap általánosságban törpe fejrészszel és nagy karimával, egyes helyeken bikkfa-kalapnak hívják. Megkülönböztetéseket leginkább a fekete szalag formájában keresnek. Szalmakalapot nem igen viselnek. Téli föveg a kucsma (sapka), amely a székelyeknél ritkán fehér, többnyire fekete báránybõr. Télen a férfiak kék és piros szinû hárászból nyakbavalót (sált) és karmantyút viselnek. A zsebruva (zsebruha, vagy zsebkendõ) nagy formájú s kék, vagy piros szinû, tarka. A férfiak legnagyobb része eddig varrott szimpla csidmát (csizmát) – a fiatalabbak pedig ezenkívül kerek, vagy száras cepõköt (cipõket, cepellõket), sõt igen sokan bocskort is viseltek; a lábon kapca.

A fiatalabbak «zergõs» nádpálcával, az öregek pedig, kankós (kampós) pálcával járnak.

A városi székely iparos pár évtizeddel ezelõtt még így ruházkodott: varrott szimpla csizma (most szeges) fekete zsinórral szegve, fiataloknál ráncos szárral; szürke, vagy fekete cedele vagy kék abaposztó nadrág, nyakig felgombolós lájbi két rend lapos acélgombbal, kurta kék kabát, hárász nyakravaló, nagy kék zsebruva, nagy karimás fekete kalap, magyaró pálca és hosszabb, vagy rövidebb szárú nagy pipa.

A székely fejérnép ruházata:

A pendel, vagy pendej, fehér kendervászon, rövid ing, rövid ujjakkal, amelyet lekötnek egy rövid fehér kendervászon korcos ingaljjal (vagy szoknyával), e fölé egy-két-három fehér vászon csipkés fersinget vesznek s ezek fölé jön a szines szõttes rokoja, köntös, vagy viganó. A szõtteseket a székelynõk boltból vásárolt fejtõbõl (színes pamut) kender vagy gyapot fonallal saját maguk készítik. A szõttes 2-3-4 nyüstös, a szine pedig kék, piros és fekete, ára egy singnek 60 fillér. A rokoja fölé nyáron réklit, vizitkát, vagy derekat, télen pedig béllelt kurtit viselnek, mely utóbbi bár béllelt szõttesbõl is, de leginkább parkét- és posztóból készül. Nyári idõben, különösen a fiatalabb fejérnép, szines ujjatlan lájbit hord. A rokoja fölé jár a kötény, (vagy karinca), melyet gyakran csipkerojt díszit. A nõk, lábukon, rendesen csizmát kapcával, ritkábban topányt istirinfivel viselnek. A leányok egy vagy két ágban fonva, leeresztik hajukat s abba kék vagy piros pántikát fonnak. Fejre való a fejkendõ, a nagyzuva s asszonyok és öregebbeknél a csepesz.

A városi székely polgárnõ viselete nehány évtizeddel ezelõtt még ilyen volt: a fiatal leány haját középen elválasztva palacsintásan lefésülte s három ágban befonva szabadon leeresztette, a varkocsba kék, vagy piros pántlikát font; nyakában gyöngyöt, télen pedig sált viselt. A pendely fölé piros, kék vagy zöld selyem lájbit öltött, melyre a felkart eltakaró buggyos ingujj reá volt varrva; az alkar mezítelen maradt. A pendely fölé csipkés fersinget, erre pedig felül lapos ráncokba szedett, alul pedig sima szines rokoját vett. Lábán csizmát viselt kapcával

Régebben a téli daróc zeke vagy szokmány nem volt gombos, mint a mostani; szíjjal kötötték össze a nyaknál és nyakbavetve, panyókán viselték mindig. Ma kidugják legtöbben a kart a zeke ujján és a zekét összegombolják.

Nagyban viselték akkor télvíz idején az oldalt gombolós, fehér ujjatlan irha bundát, mely csak derékig ért és szépen virággal volt kivarrva. Egy-egy öreg elvétve ma is viseli.

A bõrmellény az egyedüli férfiruhadarab, amelyet a megye némely vidékén hímzéssel diszítenek.

Asztalos Sándor gyergyószentmiklósi szûcs hímzésrajzai:

GYERGYÓSZENTMIKLÓSI SZÛCSHÍMZÉSEK

Forrás: Malonyai Dezső – A magyar nép művészete