Szokjunk rá, hogy megdicsérjük munkatársainkat a hátuk mögött.

Még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.

Cselekedeteinket mindig meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat a világban.

Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont nyilvánosan dicsérd.

Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve.

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is.