Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.

Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.

Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz.

Ugyan, mit tudsz te egyáltalán a fájdalomról? Ahhoz legalábbis belenézni kellene tudnod az én szívembe.

A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével.

Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.

A létezés nem hisz a másolatokban; a létezés lényege az eredetiség, ezért mindig eredeti, egyéni lényeket teremt.