Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.

Én – az a szó, amelyet a leghalkabban kell kiejtenünk.