Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.

Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.

Mindent könnyebb megtanítani, mint azt, hogyan legyen az ember… boldog.

A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak.

Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.