Mielőtt elkezdeném beszédemet, szeretnék mondani valamit.
Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb.
Gyakran jobban megbecsülnek minket azért, amit nem mondunk ki.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban.
A lélek halhatatlanságának az az egyik bizonyítéka, hogy rengetegen hisznek benne. Abban is rengetegen hittek, hogy a világ lapos.
A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő.
Folyton azt hiszem, hogy nekem van igazam, és ez másokban rosszul csapódik le. Pedig olykor magam is tévedek.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.