Ültes fát egy idős ember udvarán.

Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.

Semmi nem rongálja úgy az emlékezetet, mint az ismétlődés.

Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.

Ha újabb adatok ismeretében meggondoljuk magunkat valamivel kapcsolatban, az az erő, és nem a gyöngeség jele.

Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.

A jó társaság megköveteli azt, hogy uralkodjunk érzelmeinken, indulatainkon. A modern illetlenség közé tartozik a szeszély és az idegesség megnyilvánulása. A szeszély nem más, mint neveletlenség. Az idegesség pedig olyan betegség, amitől a környezet jobban szenved, mint a beteg.

Nem kötelezhetnek arra, hogy titokban dolgozz mások helyett.

Hozz létre egy „sikerfalat”, ahol minden eredményedet megünnepeled.

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.