A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.

Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.

A bizonytalan ember szerelme mindig csak illúzió – az nem szerelem.

Mi a történelem? A múlt visszhangja a jövőben. A jövő tükröződése a múlton.

A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.