Apám (…) két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak; a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.

Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni – de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.

Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.

Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek – az ő hibájuk, nem az enyém!

A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik.

Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.