A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.

Azt hiszed, attól létezel, hogy boldogtalan vagy. Vannak, akik csak a problémáik tükrében léteznek, és kényszeresen, állandóan ezekről beszélnek. (…) Nem állnak meg, hogy átérezzék: itt vagyok.

A gazdagság egyedül nem boldogít.

Nemsokára búcsút veszünk egymástól, és megígérjük, hogy minél hamarabb találkozunk, de közben meg vagyunk győződve róla, hogy ez az ígéret csak a búcsú percét hivatott megkönnyíteni.

A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.

Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.

A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.

A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.

Sétálj egyet a természetben!