Soha eddig nem volt ilyen kevés időnk arra, hogy ilyen sok mindent megtegyünk.
Nem tudod, milyen érzés, amikor az ember csapdában van, beragad az életébe, reménytelenül. Próbálkozni, keményen próbálkozni és soha… soha nem érni el semmit.
A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.
Akármilyen jó valami, a bőség mindig csökkenti becsét, de a silányabbnak is van némi értéke, ha kevés.
Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.
Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
Amikor egy csoport tagjai vagyunk, az az elnyomhatatlan vágy olvasható le az arcunkról, hogy igazán a csoport részei legyünk.
A titkolt szép cselekedetek a legbecsesebbek.