Kinek sok zabáló csütörtöke, sok hamvazó szerdája.
A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
A fikció: hazugságba bújtatott igazság.
Akiben van bátorság magába zárni a fájdalmát, jobban felvérteződik ellene, mint aki panaszkodik.
A tudatlanság hitetlenné teheti az embert, a tudás soha.
Mindnyájan töredezett, ügyetlen élményhalmazok vagyunk, szorosan körültekerve, hogy védhető arcot mutassunk a világnak.