Megvonja magát, mint a téli csiga, hajlékában.
Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.
Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú, s felső ágai nehezek, erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!
Hogy állandóan boldog lehess, folyton változnod kell.