Rosz cselédnek kettő a mestere: szó és korbács.
Ha túl sokat foglalkozol azzal, mi jó vagy rossz az embertársadban, megfeledkezel a saját lelkedről, és kimerít, majd legyőz az az energia, amit mások megítélésére pazaroltál.
A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.
Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.
A versenyzés akkor jó, ha soha nem tudod igazán, mi fog történni.
A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.
Minden őrült bölcsességnek gondolja a bolondságát, és a mások bölcsességét pedig bolondságnak.
Vigyél el valakit kocsival, akinek nincs autója.
Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.