A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

Aki nem madár, az ne akarjon fészket rakni a szakadék tetején.

Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.

Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja – milyen szerény az ember!

Élni akarom az életem, hogy az éjszakáim ne sajnálkozással legyenek tele!

Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.