Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.
Figyelj csak! Ma van az a nap, amitől tegnap annyira féltél.
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
Nagy úr a félelem, nincs olyan kőkemény szándék, amit meg ne puhítson.
Egész életemben egyetlen hajszál választott el attól, hogy angyal legyek. Ez ideig nem sikerült átlépnem rajta.
Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.
Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.
Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.
Nem szeretek szerencsejátékokat játszani, de bízom annyira magamban, hogy saját magamra bármikor fogadnék.
Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, ha túlzásba viszik.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Tűzd ki célodul, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved. Aranyszabály ez, ha meg akarod tanulni, miként teljesítheted fájdalommentesen a kötelességed.
Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.
A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.
Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.
Ha csak kis időre múlik el a baj, az is jobb, mint ha nem múlik el egyáltalán.
Nincs menekvés, dönteni kell, (…) lehet jól, lehet rosszul, lehetünk szabadok, lehetünk rabok, de dönteni kell.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.
Még ma sem vagyok képes szeretetet koldulni. Véleményem szerint, ha valaki nem adja önszántából, semmit sem ér.
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Az igazi dolgokat nem lehet kicsit csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit hívő, egy kicsit vallásos, egy kicsit gyilkos, egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott.
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert megbéklyózhat a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
Az embernek nincs az első mérgén hatalma.
Minél nagyobb a szerelem, annál nagyobb tragédia, ha vége szakad. Ez a kettő mindig együtt jár.
Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.
A szerelem határtalan, nem lehet korlátok közé szorítani.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlenül elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.
Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget.
A „való világ” józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.
A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.
Nincsen új a nap alatt, csupán a réginek a változatai!
A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.
Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.
A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.
– Mondja már meg biztos úr, Budán vagyok vagy Pesten? – kérdi az öreg parasztbácsi az utcasarkon posztoló rendőrt.– Hogy lehet ilyen hülyét kérdezni?– Mit tegyek, hisz csak maga van itt egyedül.
A zene nagyszerű menekülési lehetőséget kínál.
Nincs nagyobb vakság, mint az értetlenség.
A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.
Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.