Az eltöltött idő soha vissza nem jő.

Könnyen igérő nehezen fizet.

Kiki maga háza előtt seperjen.

Ha kell, menj magad, ha nem kell, küldj mást.

A ki megtér, idvezül.

Ki a szomszéd lepedőjét nem őrzi, maga lazsnakját sem becsüli.

Jó nevelés legjobb szokás.

Az ifju meghalhat, az öregnek meg kell halni. 

Ébren alszik mint a nyul.

Veszettség, mikor osztozásra kerül a dolog.

Mit a szeme meglát, keze ott nem hagyja.

Hogy dolgod meg ne bánd, a nyomorultat szánd.

Nem minden pecsét alatt hever az igazság.

Holt hagyja, élő osztja.

Nősző legény nem kiméli a költséget.

Soká készül, mint a Lucza széke.

Üvegen által nyalat mézet.

Lencseszem a csizmában nagyobb egy hegynél.

Igen fél király udvarbirótul. 

Jó lével adják a büdös hust.

Hol istennek házat építenek, oda guggaszt kápolnát az ördög.

Majd elválik, mint héj a fájátul.

Hogy imádjam, a mi nem istenem.

Nem szól, ha a kerék kiesik is.

Ártalmas a háznál: haragos asszony, sürü füst, lyukas tál.

Későn főző, későn lakó.

Nem minden kulcs nyit minden ajtót.

Milyen az ember, olyan a szerencséje.

Ugy kell járni, a mint fujják.

Zabos lónak jó kedv az ostora.

Kétfelé tekints, mikor az agg komondor ugat.

Nincs a hasnak füle.

Ha neked kardod van, nekem szablyám.

Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.

Irigy mint a mirigy.

Minémü a mag, olyan a gyümölcse.

Csak ugy kalap alól beszél.

Üres has nem jó tanácsadó.

Kutyából nem lesz szalonna.

Nem mind kasza, a mi horgas.

Nem kopott érte körme, könnyen harácsolja.

Hamarább megérnek egy hazug embert, mint egy sánta kutyát.

Majd, ha a lőcs kivirit.

Bal oldalán alszik el.

Igazmondás nem emberszólás.

Annál jobb a kenyér, mennél több a szeme.

Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják.

Ki minő kovászt tesz, oly kenyeret eszik.

Egy vén leány annyit ér, mint egy megirott s el nem küldött levél.

Lusta lónak korbács az abraka.