Kövér emberben ritkán látsz bölcset.
Ha most igazat mondasz: a légy is madár.
Keresztben van a lába valakinek. (Mondják, ha valamely számosb társaságban mind elhallgatnak.)
Nagyobb csuda, ha egyszer eszterhára száll a lud, hogysem napestig ott sétál a kakas.
Könnyü kis lyukat bedugni.
Nagy nyavalya a szerelem.
Kigyót, békát kiált. (Gonoszul vádol.)
Nagyra viszi embert a kénytelenség.
Nép szava isten szava.
Járatlan Izráelben. (Tapasztalatlan főleg szerelmi ügyekben.)
Akármit mozditson, könnyen elemeli.
Jó kezdésnek jó hagyás a vége.
Mely juh a bárányt szereti, a kost sem gyülöli.
Kicsi korban kezdik a bünt.
Igéret adományt vár.
Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek.
Mi a szivén, az a nyelvén.
Rosz kalmár: lelkismeretével kereskedik.
Bár mint tapogasd, kopasz a mentség.
Lelkével is adós, az is az ördögé.
Könnyen pöki markát, ha tolják szekere farkát.
Ha nincs igazság, elveszhet a világ.
Fekete vasárnapot ül a szegény husvét napján is.
Nagy a homloka: vagy ember vagy ökör.
Ki mire igyekszik, módot talál abban.
Üvegen által nyalat mézet.
Könnyü csendes időn kormányozni.
Sok „nincs” őrzi a vagyont.
Ki igazán jár, nem botlik.
Ki egy tűt lop, ökröt is próbál az.
Rekesztés madárnak, oltalom leánynak.
Mézből is mérget szi.
Hálni jár belé a lélek.
Ird homlokodra.
Kivül a hája. (Czifrább, mint gazdagabb.)
Kárán tanul a magyar.
Nőjjön kutyának fü, ha eldöglik a ló.
Csak ugy legyen, a mint lehet.
Alacson kunyhóbul is támad nagy ember.
Mennél kisebb, annál frisebb.
A minemü mosdót ők tartottak nekem, én is olyan kendőt nekik.
Egy kengyelt nyomni.
Tánczos leányból ritkán válik jámbor asszony.
Hol a kémény nem füstölög, nehezen lesz ott nagy ebéd.
Kicsin a koczka, de nagyot fordul.
Ha te nem volnál, meg a kenyér! (Értsd utána: el sem tudnék élni. Azaz igen kedves vagy nekem. Gyöngéd kifejezés.)
Vörös, mint a Judás haja.
Félre putri, jön a kunyhó.
Csuszhatik az a kereszthez, a ki egyszer meggyalázta.
Jótétemény semmit nem veszt, ha hálátlanra esik is.