Nem sokat tehetni föl oly leány szüzességéről, ki mindig a katonák után jár.

Hol isten őriz, pókhálló is kővár.

Heverő ember szerencséjét is elheveri. 

Kutyabarátság, marhaszaporaság hamar oda van.

Czifra nyomoruság a katonaélet.

Elég nyavalya, ha vagyon, s nem tudni hol.

Egyet kettőt márts, mindjárt husát ránts.

Vén legényből válik a fiatal házas.

Háboru időben akármi lator nagyra mehet. 

Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni. 

Példás lator is szereti a jámbor nevet. 

Jól forog a malma.

Kétségbeestekkel, busult elmékkel nem jó játszani.

Időtül kell várni, tanácstul hallgatni. 

Kis ujjod mutatod, egész kezed kéri.

Kevély, mintha ő ültette volna a fiastyukot.

Kérkedékeny leány tudod tánczban mint jár. 

Nem szokott a kalmár otthon gazdagodni.

Mit jobb kezed mivel, ne tudja meg a bal.

Mihez közöd nincs, igazságod sincs.

Rosz lélekismeret lidérczczel álmodik.

Megbotlásra elesés következik.

Kin van a hinárból.

Nincs ennek hime, hogy eszedbe ne foglalhasd.

Alábbvaló az országutnál.

Ménló ritkán rugja meg a kanczát.

Szapora malom sokat darál.

Néha rosz hordóba is bort töltenek. 

Sok jó ló megszakad, mig erkölcsét kitanulják.

Lator latrul veszi hasznát. 

Végül marad a jó.

Tengeren innen s tul, csak lud a lud.

Milyen mértékkel te mérsz, olyannal kapod vissza.

Mit ér a nép, ha nincs bölcs hadnagya.

Legszebb a jó leány.

Ingre is ráhül az idő.

Két dolog visz a megalázódásra: szegénység és famankó. 

Akár fehér, akár fekete, elég hogy kutya.

Ritkán van a koczkásban gazdag.

Kellemetes: egy órai tojás, egy napi kenyér, tiz esztendős hal, hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány, harmincz esztendős jóakaró. 

Minden mesterségnek arany a feneke.

Nem sok pálmája van a here embernek.

Rosz juh, mely saját gyapját el nem birja.

Kétfelé tekints, mikor az agg komondor ugat.

Tolja a kereket, mint a jó szomszéd.

Nem lakik jól ember a pecsenyére való nézéssel. 

Eltört a mécses.

Vastag nyaku kálvinista.

Ki a serény lovat sarkantyuzza, czigány kézre szánja.

Nád ütötte agyon az urát.