Katonának szép a neve, eb az élete.

Közönséges nyavalyát könnyebb eltürni.

Egy férges mogyorót sem adnék érte. 

Kézen, közön elveszett.

Jó a köntös mind télen mind nyáron. 

Tánczos leányból ritkán válik jámbor asszony.

Isten nevében, fonásért. (Ajándék a neve, de meg kell érte dolgozni.) 

Jól kapált kiskert második mészárszék.

Kicsin a koczka, de nagyot fordul.

Hogy ne égne meg a kócz, mikor a lóganéj is büzölög.

Szivével beteg, ki sokat nevet.

Légy kezes másért: nyakadban a kötél.

Ki laposon fekszik, le nem hengeredik.

Elejtette a konczot.

Nehéz arra szoktatni a macskát, hogy egérlakozásban gyertyatartó legyen.

Kutyabaj, kutyabaja. (Nem nagy baj.)

Fél, mint a czigány szent Mihálytól.

Az idő folyton foly, meg nem eszi a moly.

Néha a kolompost is előrántják.

Reá akadt kasza az ő kövecsére.

Liptai sajtot ad, hogy lovat nyerhessen.

Körmetlen macskának nehéz fára hágni. 

Olyan a kendőzéstől, mint az olajos korsó. 

Mesterembernek arany a padimentoma

Hogy ne tojna, mikor liba.

Hamarább meglesz, mint a kakuk szól.

Vékony mint a vajatlan leves.

Nehéz a konkolyt tövestül kigyomlálni.

Ott is eltörik a jég, a hol legvastagabb.

  Régi nóta, itt hallottam: igyunk egyet ma.  

Ha kalács nincs, kenyér is jó.

Ha jóakaratot veszek, még azért is adós leszek.

Hogy dolgod meg ne bánd, a nyomorultat szánd.

Sok jámbor szava isten szava.

Csak korpád legyen, könnyü ebet kapni.

Olyan, mint a szárnyaszegett lud. 

Minden mesterségnek arany a feneke.

Ha kenyered nincsen, kalácsot egyél.

Királynak, császárnak meg van igérve, de papnak, barátnak nincs a koldusbot.

Jónak jó a kenyerese. 

Kötve higy a komának. (Ne higy puszta szóra, hanem erős kötés alatt, még közelednek is.)

Henyélőnek sok az ünnepe.

Ha nem kell irigység, titkold szerencsédet.

Ez már igazán Mátyás király igazsága.

Kecskét szakállárul, szamarat füléről.

Jól illik szomju emberhez a boros korsó.

Hamu helyett kását szapul.

Akárki mit szóljon, csak te jámborul élj.

Nem kötik a te orrodra.

Kazalban tűt keres.