Néha a lator is szomorkodik.

Aki nyerni akar, föl is kell tennie.

Szólj igazat, ne hazudj rovásra.

A kávét főzik csak a leviért.

Helyre viszi a köszörü.

Ki olajjal bánik, hamar piszkosodik.

Ijedt ember árnyékátul is fél.

Jól megrágd, aztán nyeld.

Aki mer, nyer.

Sok igéret sem gazdagit egy keveset.

Nagy a lóczitrom, de izetlen.

Elverték, mint a szekeres lovat.

Megtanit a nyomoruság imádkozni.

Sebesen megy, mintha levelet vinne.

Madarat szólásán, fazekat kongásán.

Lusta lónak korbács az abraka.

Nem mind kasza, a mi horgas.

Ha nyelvvel tüzöd rá, karddal se fosztod le.

Kivül a hája. (Czifrább, mint gazdagabb.)

Rátartja magát, mint olajos korsó a szegen. 

Mihez könnyen férünk, nem becsüljük nagyra.

Busuljon a ló, elég nagy a feje.

Ki sokat mosdik, szennyet érez.

Necsak tudd a jót, hanem tedd is.

Minden rosznak megvan a maga jó oldala.

Nincs édesebb mint a méz.

Azonegy ország egynek számkivetés, másnak édes hazája.

Köpeny alatt mutat fügét.

Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.

Ha hó lesz, fehér lesz. 

Jer elő, kormos!

Helyét sem leli.

Lidérczet imád, csakhogy pénzt hozzon.

Nem azé a nyul, aki kergeti, hanem aki megeszi.

Csipi a kenyeret, a szelést restelli.

Márk vagyok nem Lukács. 

Bekapta, mint kutya a legyet.

Nem szól, ha a kerék kiesik is.

Légy kezes másért: nyakadban a kötél.

Nem is magyar: nótája sincs.

Nem a ki akarja, hanem a kinek isten adja.

Nőjjön kutyának fü, ha eldöglik a ló.

Késő szüken költeni, ha minden elfogyott.

Soká készül, mint a Lucza széke.

 Nem fiadzik meg a hamis keresmény.

Szóbul ért a magyar ember.

Nem nyer a kemencze mellett ülő koronát. 

Hazug ül az asztalfőre.

Nyalakodónak macskagumi a csemegéje.

Nem messze mehetni a hazugsággal.