A szerfölött hizelkedő vagy megcsalt, vagy meg akar csalni.

Késő szüken költeni kevésből.

Kard ki! kard.

Leányvásárnak táncz a vége.

Ne henyélj; köszöntsd rám.

Lusta Kati rest anyának a leánya. 

Még lovad sincs, már kantáron busulsz. 

Nem mind lány, ki pártában jár. 

Neked is csak sorban a házad.

Kinek kinek, munkája mutatja mivoltát.

Zsidó jobbágy tár kincs, tót jobbágy zsiros konyha, magyar jobbágy pörlő társ.

Légynek sem árt.

Bátor a kőhid alatt.

Elég nyavalya, ha vagyon, s nem tudni hol.

Könnyü csendes időn kormányozni. 

Kutya konczért a predikácziót is elhagyja.

Nem a kert alatt van.

Ritka, mint a kakuk a mezőn. 

Honn lakjék az, ki kedvére akar élni. 

Komondor nem sokat törődik vele, ha megugatja pumi.

Hamar munka, ritkán jó.

Az ezüst korsónak cserepe is jó.

Aki két nyulat üz, egyet sem vér.

Nehéz az ellőtt nyilat visszahuzni.

Olvasni sem tud: iskolamester akar lenni.

Jó mértéket tartani.

Minden ember király a maga házánál.

Jött ment ember: se országa, se hazája.

Mindent egy kévébe köt. 

Régen volt, mint a kurucz világ.

Elinná a Krisztus palástját.

Zsákban macskát árul.

Se ize, se büze.

Igaz jószág el nem vész.

Ki nem költ, mintha szerezne.

Zsidó is szereti Máriát körmöczi aranyon.

Mi egygyen megtörtént, máson is megtörténhetik.

Illik, mint halottas házhoz a hegedü. 

Verbuválónak, czigánynak, kalmárnak, soha ne higy.

Ebül mérik a lencsét. 

Zabos lóhoz ne közelits.

Jó fejünek kell lenni a hazugnak, hogy mindenütt egyformán hazudhasson.

Szőlőnek kapa a bikája.

Illik, mint bot a tegezhez.

Igéret nem szégyenit.

Isten fia volt Krisztus, mégis szenvedett.

Hármat néznek meg legelőször a kalendáriumban: farsangot, ünnepet, névnapot.

Összehuzta markát a köszvény.

Ott oltsd, a hol ég.

Ki a szomszéd lepedőjét nem őrzi, maga lazsnakját sem becsüli.