A jámbort járomba fogják. 

Semmi sem agg meg oly könnyen, mint a jótétemény.

Lidérczet imád, csakhogy pénzt hozzon.

Ha szük a konyha, minden falat jó izű.

Megrugta szent Mihály lova, ki sem gyógyul soha. 

Soha nem pirul meg a kutya.

Vén leánynak kurta mindig a farsang.

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Lábat mér csizmához.

Jobb szép szivvel elmenni, mintsem kénytelenségből.

Nem akad kovácsa.

Ha most igazat mondasz: a légy is madár.

Legény a gáton.

Hátibőr is megszokja a bundát.

Az én körmöm kopása.

Koldustól nem kérnek adót. 

Háztüz látni.

Még körme szennyét is sajnálja elvetni.

Kevélynek orvossága a lealázódás.

Járatlan Izráelben. (Tapasztalatlan főleg szerelmi ügyekben.)

Nem nyul a kutya, ha mindjárt vörhönyeges szine van is.

Vén leány rózsán sem igen kap.

Ki keveset el nem veszen, sokat sem adnak annak.

Nem kell nádhoz indulni tanácsért.

A holt ember nehezebb.

Kinek magának nincs, a más lovát hajtja.

Feljött a hava.

Ki oltári szolga, oltárral osztozik.

Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.

Mértékletlenségben barom is módot tart.

Előbb szól a ludas asszony. 

Ha sáros a mosdó, olyan lesz kendőd is.

Kun László szekerére szorult. Sz. (Elszegényedett. Kun László király idejében annyira elkoldusodott a föld népe, hogy két kerekü talyigáit, maga volt kénytelen huzni. Innen Kun László szekere am. talyiga.)

Százszor vesd fontra, a mit egyszer nyelvre.

Nem a kert alatt van.

Nehéz kérdésre nehéz a válasz.

Hállóval takarózik.

Mit ember kicsin helyen megfordithat, ne keritsen annak széles feneket.

Hitvány ebéd a nyakleves.

Néha a kolompost is előrántják.

Csak korpád legyen, könnyü ebet kapni.

Minden hátnak van egy hasa. 

Nem kopott érte körme, könnyen harácsolja.

Kövér emberben ritkán látsz bölcset.

Ne szemeld a másét, csépeld a magadét. 

Hazugabb a Kis Ilus fiánál. 

Nem veszi pénzen a hitet.

Vén legényből válik a fiatal házas.

Nagy ház mellett kis ház.

Látod-e hogy kinálgatja? (Sántára mondják.)