Nincs oly hitvány könyv, melyből ember nem tanulhat. 

Inkább elhiszem, mint sem oda menjek.

A haragos is megbékül a maga kenyerén.

Idegen ökör is hazafelé bőg.

Igazmondás nem emberszólás.

Más köleséről veri a verebet.

Félre putri, jön a kunyhó.

Két kevély nehezen alkuszik meg egymással.

Nyelvében él a nemzet.

Szegény a koldus, ha király is a neve.

Akkor lássam, mikor a hátam közepit.

Nem hegedüszóval kormányozzák az országot. 

Soká készül, mint a Lucza széke.

Feljött a hava.

Minden nap gyülöli menyét.

Akkor hiszem, ha látom.

Megjöttem én már onnan.

Kimélve adj helyet a hivésnek.

Kicsin a koczka, de nagyot fordul.

Nem akad kovácsa.

Téged is megfejnek még egy tál korpán. 

Maga malmára hajtja a vizet.

Nem lehet az ember mindjárást mesterré. 

Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg.

Lelkével is adós, az is az ördögé.

Nem aggasztja méhecskét a tél.

Kettőt nem tanácsos elvenni: vén asszonyt pénzeért, ó kocsit vasaért.

Ki más gonoszát keresi, ő maga vesz belé.

Idővel, dérrel a kökény is megérik.

Hitvány ebéd a nyakleves.

Mézből is mérget szi.

A jámbort járomba fogják. 

Rosz kutya mellett a jó is eltanul.

Az igéret szép szó, ha megadják, igen jó.

Alánéző macskának nem kell hinni.

Könnyü kis lyukat bedugni.

Minden nyeregbe oda fér. 

Szóbul ért a magyar ember.

Messzünnen jöttnek szabad hazudni. 

Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a vak.

Gyapjaért szokták megnyirni a kost.

Áldott, mint a darab kenyér.

Kap az, a ki nem restelli.

Nincs oly hosszu nap, hogy estéje ne volna.

Ott az inség, hol szitával foltozzák a süveget.

Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.

Elmult, mint a löki vásár.

Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.

Mesterembernek ha piszkos is keze, mégis aranyos.

Ha veszed hasznát, ne szánjad költségét.