Liszt is elfogy, ha sok markon megy keresztül.

Bajos ott lopni, hol a gazda zsivány.

Hizelkedő nyelv nyalva ejti a sebet.

Hazug ül az asztalfőre.

Megilleti Mátét a kosz. 

Néha isten se barátunk.

Várd el, majd leföstelek.

Hátul van a sebe: vitéz katona volt.

Lónak, ludnak, leánynak nem kell hinni.

Mindennél jobb a jó név.

Foly rá a nyála, de nem kopik álla.

Becsületed sérted, ha méltatlant kéred.

Ludra költesz szénát. 

Háládatlan kakuk, elszállott.

Méz alatt méreg, szép almában féreg.

Ugy van mint két macska a zsákban, maga a csucsában.

Néha rosz hordóba is bort töltenek. 

Kutyabarátság, marhaszaporaság hamar oda van.

Nem tarka kendő a házasság, hogy meg lehetne forditani.

Rosz madár az, mely más fészkébe tojik.

Szökött katonának nincsen bére. 

Levegőbe épit várat.

Oly messze, mint Makó Jeruzsálemtől.

Törlészkedik mint a macska.

Macska mikor szunyad, egerek tánczolnak.

Tromfot tromffal üt a magyar.

Ne hányd fel a határt, a melyen ősöd járt.

Termetes mint a komlókaró.

Másutt is jó kenyeret enni.

Nem kell a magyarnak tolmács.

Ki fel, ki alá.

Szokásból is lehet házasodni.

Ki madarat tart, ganéj a fizetése. 

Nyikorog, mint a kukoriczamalom.

Hol miben kiki megesik.

Hol más fizet vagy énekel, azt neked is követni kell.

Kap az, a ki nem restelli.

Kárán tanul a magyar.

Őrizkedj a farkatlan kigyótul.

Ki sokat markol, keveset szorit.

Vadkörte is akkor jó, ha megérik.

Köntöst a testhez, tisztet az észhez kell szabni.

Kellemetes: egy órai tojás, egy napi kenyér, tiz esztendős hal, hat esztendős bor, tizenöt esztendős leány, harmincz esztendős jóakaró. 

Káplár után harmadik tiszt.

El nem éri a husvéti bárányt.

Nincs keserübb a király kenyerénél.

Okos ember: leánya van.

Mi, nem tud lovász harangot önteni. 

Se oka, se foka.