Ha egyszer a kutya megkóstolta a marhabelet, a hust sem hagyja abba. 

Amennyi ház, annyi szokás.

Szégyenlik nevöket varga, tót és hóhér.

Nem mind kereszt, a mit annak tartunk.

Más a czifra, más a szép.

Minden napnak tulajdon bibéje vagyon. 

Olaj és viz.

Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg.

Isten neki, vas kereszt!

Feladta levét, elfeledte konczát. 

Igába fogták.

Akármely dolognak szapora előmozditása megérdemel egy pár keztyüt.

Utczu bizony, lakodalom, magam is megházasodom.

  Csak hült helyét lelék.  

Elveszi szegény János azt is. 

Hamar kárt vall, ki a kincses ládát nyitva tartja.

Nincs oly dolog, melyet meg nem hajt az idő.

Jó kezdésnek jó hagyás a vége.

Igyekszik, mint a rosz ló.

Zsidó jobbágy tár kincs, tót jobbágy zsiros konyha, magyar jobbágy pörlő társ.

Kutyabaj, kutyabaja. (Nem nagy baj.)

Mi atyánkkal nem veszik be Komáromot.

Jó ló télben is kapál magának.

Nincs édesebb mint a méz.

Elejti a kis kést. (Mert nem lesz rá szüksége. Azaz meghal.)

Hamar meghal, ki későn kezd élni.

Jámbornak hazája hol jól vagyon dolga. 

Nem iszszák a mérget fa kupából.

Akkora, mint a kakasugrás.

Észbül, pénzbül áll a kereskedés.

Ki a késlopást megtanulja, nagyobbat is meg mer cselekedni. 

Kemény a nyaka: vagy ökör vagy okos.

Hékőre öntél vizet.

Nem hordja gözü férgesét a mogyorónak.

Kazán a fazéknak nem hányhatja szemére a feketeséget.

Mindenhez látó, semmivel biró.

Kifogy mindenéből, mint a koldus az énekből.

Más alá tojik, mint a kakuk.

Mi nélkül ellehetsz, mástól ne irigyeld.

Isten is munkára fizet. 

Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a vak.

Kedvesnek sok a neve.

Várt lány várat nyer.

A „nemakarom” bántja.

Legtöbb gondot ad a has.

Kövér emberben ritkán látsz bölcset.

Kiki maga háza előtt seperjen.

Ritka, mint a fekete hattyu.

Kiütni a nyeregből.

Ne nevess: elhül a leves.