Hörcsök is megkerget néha lovas embert.

Megütötte a körmét.

Királynak sincs mindenkor egyiránt. 

Lábát is alig emeli, mégis hoppot mond.

Nincs áldás a hamis kereseten.

Ki üdején reá szánja magát, csak eltüri a nyomoruságot.

Mi van mit tenni, ha meg kell lenni.

Hazud mint a bomlott óra.

Tanit isten a kit tanit.

Én lovat árulok, te belé szursz. 

Levették a lábárul.

Jó mértéket tartani.

Tengeren innen s tul, csak lud a lud.

Talpát nyalja mint a medve.

Meghozta az igaz kenyér.  (Olyan sorsra jutott, minőt érdemelt.)

Tanulj másoktól, hogy sok but ne láss.

Hazug ül az asztalfőre.

Kettőt nem lehet az országból kiirtani: pört és adósságot.

Hátul köti a lovat.

Jobb szép szivvel elmenni, mintsem kénytelenségből.

Molnárrá lettél, lisztlopó vagy.

Fél mint koldus a garastól.

Késő a kolbászt akkor kimélni, mikor már elfogyott.

Aluszik mint a hörcsök.

Igazmondás nem emberszólás.

Mi haszna a mellverésnek, ha belül nem érzesz. 

Két hig tojásnak közepe egy pohár bor.

Likon kivül jó alkudni. 

Méreg kostolással is megárt.

Oldani a kereket.

Megnő a leány, ha pad alatt is.

Nem mozog a levél, ha nem fu a szél.

Hosszu nyelü kapával nehéz kapálni.

Zabola, hám, ostor délczeg lovat megtör.

Háztüz látni.

Fölvenni a keztyüt. (Elfogadni a kihivást; ellenkezőleg: keztyüt vetni, am. kihíni.)

Csak egy mostoha volt jó, azt is elvitte a manó.

Sok álomszakasztást kiván a méltóság.

Nehéz abba lelket önteni, kinek szive elveszett. 

Nyelni a száraz kortyot. 

Terem a konkoly, ha nem vetik is.

Köhögés jó mentsége rosz kántornak.

Itt a kezem! nem disznóláb.

Kettőt nem jó a macska farkára kötni: álmot és gondolatot.

Mi, nem tud lovász harangot önteni. 

Irigy előtt csak azért is vétkes vagy, mert nem vétettél.

Reszket mint a nyárfalevél.

Rosz lélekismeret lidérczczel álmodik.

Hirmondó sem maradt.

Isten nevében, fonásért. (Ajándék a neve, de meg kell érte dolgozni.)