Mie van a herélt embernek, azt adhatja szomszéd asszonyának.

Jött ment ember: se országa, se hazája.

Megfelejtkezik, mint a holt.

Nem veszi pénzen a hitet.

Szakadhat a kötél, ha vastag is.

Egy a szoba a kemenczével.

Hét tél, hét nyár választja meg a házasságot.

Lassan jő az isten, de ugyan elérkezik azért. 

Kifogy mindenéből, mint a koldus az énekből.

Nyitott kapu kedves vendég.

Macskának kötél a kolbász, ha el nem éri.

Ugy vagyunk, mint a jegen álló.

Mindnyájan emberek vagyunk.

Szines kendő egy szint sem mutat igazán.

Idő a bolondot is észre hozza.

Madzag nem kötél.

Koldustáska a vállán, arany gyürü ujján nem illenek össze.

Kinek jövedelme két pénz, s hármat költ: nehezen gazdagodik meg.

Latrok szerzették a jó törvényt.

Illik annak busulni, kinek hét eladó lánya van.

Nyakába varni magát valakinek.

Őt is megcsalta a kigyó almája.

Ha elfogy is a hold, megmarad a neve.

Sok jó ló megszakad, mig erkölcsét kitanulják.

Mindennek megvan az ideje.

Hirmondó sem maradt.

Minden nagynak apró a kezdete.

Jó ló télben is kapál magának.

Egy malacz nem csürhe.

Hop kénytelen, nem örömest.

Ritka mint a jó mostoha.

Az ifjuság arany alma, méltó megőrizni.

Elmult, mint a löki vásár.

Hamarább megérnek egy hazug embert, mint egy sánta kutyát.

Sicz macska, molnáré a csöcs.

A kölcsönt vissza szokták adni.

Csak a levegőt rontja. (Azaz éretlent, esetlent beszél.)

Mindenütt, mindent mindentül el ne végy. 

Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni. 

Összeakadt hörcsök a borzzal.

Macska mikor szunyad, egerek tánczolnak.

Kést üt szivébe, azt is megforgatja.

Ha felkötötted, zörgesd. (T. i. a kolompot.)

Nem lesz abból kovács, ki kalapácsot nem vesz kezébe.

Az igéret szép szó, ha megadják, igen jó.

Van ott kakastej is. (Jelent nagy bőséget valamely háznál.)

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Nehéz a kóczbul szép fonalat fonni  

Kukaczos szalonna, büdös vaj egybeillenek.

Akármit mozditson, könnyen elemeli.