Ló is jobban üget hazafelé.
Fürge leány, mint a pereszlény.
Más léte, mint képe.
Köntöst a testhez, tisztet az észhez kell szabni.
Kevély ló nagyot botlik.
Irigy, mint a lakodalmas leány.
Ugy bocsásd hüvelyébe kardod, hogy idején kiránthasd.
Kicsi legényt kicsi pallos illet.
Lassan járj, tovább jutsz.
Jutalom dicsérettel jár.
Hirmondó sem maradt.
A mely karó magasra nő, ritkán szokott erős lenni.
Minden napnak tulajdon bibéje vagyon.
Kétszer mér, egyszer vág.
Ingre verik, nem inget a katonán.
Ha most igazat mondasz: a légy is madár.
Ifju szokás, öreg gyakorlás.
Lónak négy lába, mégis botlik.
Milyen a jó nap, olyan a fogadj isten.
Összetörődtek, mint a rosz házasok.
Nem jó volna vele lopni.
Mit tesz az eleven, ha a holt is mozog.
Liptai sajtot ad, hogy lovat nyerhessen.
Megjöttem én már onnan.
Ma nekem, holnap neked.
Sokat hizelkedik a kutya, de nem hisznek neki.
Jónak jó a kenyerese.
Sicz macska, molnáré a csöcs.
Nősző legény nem kiméli a költséget.
Maga malmára hajtja a vizet.
Királyi korona száll néha nád hajlékba.
Mely mü hamar kész, hamar vész.
Csak imádság tartja benne a lelket.
Gazdag leánynak böjtben is esik farsangja.
Jut, ha marad.
Fel van kötve orra előtt a háj.
A kéz sem jó a kés sem.
Hogy madarat csalják, lépet zöldre hagyják.
Más a sógor, más a sódor.
Sok veje, kinek leánya szemtelen.
Mely lány soknak kosarat ad, végre is ahoz megy, a ki elveszi.
Nem egy tarka kutya van a világon.
Keveset van otthon, ki sokat nevet.
Rózsa ajak, tövis nyelv.
Félre áll a kontya.
Hiába költ, ki egy napra czifráz vendégszobát.
Mondd ki magyarán, hadd tudjuk mi is.
Aranynyal, ezüsttel ha koncz nincs, jól nem lakik ember.
Nem esik hasára. (Nem árt meg.)
Nem mind kereszt, a mit annak tartunk.