Magának veti meg a hállót.

Szép mint a kiforditott hurka.

Kazalban tűt keres.

Két ház ebe.

Hasra esett. (Azaz nem sükerült példa, hasonlat.)

Mit istentől szánsz, elviszi az ördög.

Ha isten akarja, kapanyél is elsül.

Kigyót melenget kebelében. 

Többet árt királynak a hizelkedő, mint az ellenség.

Józan a mit gondol, részeg arról csahol.

Nyul agarat, szunyog madarat nem örömest lát.

Nincs félpénzen száz arany kár.

Nem mind kevély, ki parancsol.

Ha nagy volt is kukacza, de kicsiny a legye. 

Lőrincz van a dinnyében. (Romlott dinnyére mondják.)

Málé nem kenyér.

Minden jóllakásnak meg kell adni az árát.

Iszik mint a kefekötő.

Te is ludas vagy.

Annyi mint aratáskor a lyuk.

Nem léphet a here dicsőségre.

A mi vagy, az légy. 

Méreg kostolással is megárt.

Ki mint izli, ugy hiszi.

Szapora malom sokat darál.

Mindig készül, mint az eladó lány.

Sokat kiván, ki a tyukot tojásostul kivánja.

Ki mit kiván, azzal álmodozik.

Ki lator paripán ül, zabolábul itat.

Sok ifju többre menne, ha nem tudná hogy gazdag.

Csak imádság tartja benne a lelket.

Kopaszon bajosan, haj nélkül jajosan.

Vén kutya ebül szokott megőszülni.

Akkor lássam, mikor a hátam közepit.

A nyakasnak nyaka törik.

Rosz kántort is megszok a falu.

Képes hogy kecske, mert kurta a farka.

Lidérczet imád, csakhogy pénzt hozzon.

Könnyü kazal mellett kalászt szedni.

Ki mindenbe kap, mindenben himpellér.

Ha a jövendőt tudnók, kevesebbet hibáznánk.

Száma sincs, mint Kis Ilus fiának. (Azaz nincs szám vagy oly nagy mennyiség, melyen tul ne menne Kis Ilus fia, a hazudságban.)

Lazsnakosnak pokróczos a társa.

Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg.

A „nemakarom” bántja.

Előbb nyersz, hogyha kérsz.

Nincsenen veszi a semmin adottat.

Hogy a lámpás égjen, olaj is kell belé.

Lesz még nekem karácsonom.

Helyre viszi a köszörü.