Nehéz a konczot eb szájából kivonni. 

Köntöst a testhez, tisztet az észhez kell szabni.

Kék nadrágra vörös folt.

Ki sokat válogat a mogyoróban, még férgesre talál.

Kár után áldomás.

Nyomorult mester, ki tanitvány nem volt.

Rosz juh, mely saját gyapját el nem birja.

Még kánya sincs, már furja a bort. 

Maga kiált tolvajt.

Majom is von sarut lábára, de megfogják benne.

Ritka mint a jó mostoha.

Nem jó madár, mely éjszaka jár.

Kinőtt az isten markábul.

Nyárban szaggat téli subát.

Kiki maga kádjárul dézmáljon. 

Néha rosz hordóba is bort töltenek. 

Rosz kántor a szép éneket is csunyán mondja.

Ugy könyörögj, hogy magad is munkálkodjál.

Két élü kard.

Én lovat árulok, te belé szursz. 

Molnárnak tolvaj a fia.

Sok háznak ékes a homloka, hideg a konyhája.

Nem hordja gözü férgesét a mogyorónak.

Kicsi legényt kicsi pallos illet. 

Gyönge mint a nyul nyaka.

Megy belé, mint bőgőbe a huszas.

Annál jobb a kenyér, mennél több a szeme.

Zsidó jobbágy tár kincs, tót jobbágy zsiros konyha, magyar jobbágy pörlő társ.

Sűrűn vetik a jót, de ritkán kel.

Nem lenne jó királynak.

Mesterembernek ha piszkos is keze, mégis aranyos.

Annyi mint aratáskor a lyuk.

Nehéz abba lelket önteni, kinek szive elveszett. 

Igába fogták.

Madár akárhová repül, mindig otthon van.

Nyilat tompit, ki serpenyőt lövöldöz.

Amit a ház ellop, elő is adja.

Megeszi konczát, másnak hagyja csontját.

Kicsi lángnak nem nagy a világa. 

Más idők, más erkölcsök.

Milyen a mosdó, olyan a kendő.

Kalapot tesz a fejébe. (Asszonyra értve: ur a háznál.)

Fél mint koldus a garastól.

Nyakon csapás után esik üstökvonás. 

Ha te nem volnál, meg a kenyér! (Értsd utána: el sem tudnék élni. Azaz igen kedves vagy nekem. Gyöngéd kifejezés.)

Megtanitlak keztyűben fütyölni.

Későn főző, későn lakó.

Senkinek sincs homlokára irva, mi lakik benne.

Nem vagyunk egy kenyeren.

Nem szánja fagyos lábát kalmár, csak legyen jó vásár.